végül is, anyu, apu és én indultunk neki a nagy útnak. Beharangozták a rossz időt, de szerencsére se híre, se hamva nem volt a hónak. Na jó, délelőtt még Móvár és Győr környékén szállingózott, de utána már a nap is kisütött.
Nagyon jó időt futottunk, kb. 3/4 órával előtte odaértünk. 10kor bebocsájtást nyertünk, megbeszéltük a ruha anyagát, formáját, színét, méretvétel és megrendeltük a menyecske ruhát is. Az is nagyon szép lesz sztem. Azt próbáljuk úgy varratni, h utána is tudjam használni.
Kb. 1 órát tartózkodtunk ott. Az első próba június elején lesz. Úgyh addigra kell formába hoznom magam és azután már nagyon nem lehet változnom... Van rá kemény 3,5 hónapom.
Hazafele nem Székesfehérvárnak mentünk, hanem Pápának, h Noszlopra a Lucullus fogadóba betérjünk kajálni. Hááát, apu úgy döntött, h kisrókákat futtat. Őt is elérte a vész. Így holnap, meló előtt irány győr, én leszek a futár.
István már jobban van, bár reggel erőteljes gyomorsikulása volt, de délben már krumpli és húsi társaságát élvezte.
Az az érdekes, h minden nagyobb eseménykor apu bekrepál. Anyu most mondta, h az érettségikor kezdőtött, akkor ő a szívkórházba ment. Aztán ott volt a kocsi vétel, akkor vmi prosztata dolog volt. Elmentünk a kocsimért, aztán áldomás, aztán este mentem melózni, majd csörög a teló, h apu kórházba van... Másik, mikor jöttünk haza Sziciliából, akkor az intenzíven feküdt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése