Kiérünk Margóékhoz, ott sem fogadott egy nyugodt környezet. Annak idején, mikor számba vettük, h kiket hívnánk meg a lagziba, 200 fő körül bolyongtunk. Az étterem befogadóképessége 150fő. Redukálni kellett. Természetesen, a rokonok és a közeli barátok előnyben részesültek. Voltak olyanok, akiket szerettünk volna meghívni, de akkor még úgy nézett ki, nem tudjuk. Ekkor küldtem egy smst, h sajnáljuk, de minden véges, és csak akkor tudjuk meghívni őket, ha a fent említettek közül vki visszalép. Ezt 99% tudomásul vette, sőt nem is merült fel bennük, h mi többre gondoltunk. De a Margóék voltak az 1%, megsértődtek, h nem hívtuk meg őket. Nem engedte elmondani, h mi az ok. Odaadta az ajándékot, majd hozzátette, h ha meghívtuk volna őket, akkor többet is kaptunk volna. Igen ám, de mi nem azért hívjuk az embereket a lagziba, h meggazdagodjunk belőlük, hanem, h osztozzanak örömünkben. Gondolhatjátok, h ezután milyen légkör alakult ott ki. Kellett egy kis idő, mire észhez tértem, de aztán álltam a tekintetét, sőt még kerestem is. Nem érdekelt egy idő után. Koccintásnál úgy illik, h egymás szemébe nézünk, nem nézett, a tányérokat látványosan úgy rakta, h nekem került utoljára, kiszúrta magának Ritukát és vele cseverészett. Csak azt nem tudja, h a Ritával rossz lóra tett. Úgyh innentől kezdve kiszálltam a Margó kapcsolatból, ha nem hívnak, nem megyek és nem szervezek találkozókat. Olyanok, akikkel haviszinten beszélünk, két havonta találkozunk, nem voltak felháborodva, ők meg igen...
Hétfőn megrendeltem az üvegeket, ma megjöttek, de semmi visszajelzés, h küldjük v akármi. Itt van. Ma eperszedés, de a rajkai földön annyi szlovák van, mintha aranyat keresnének. Holnap lekvár főzés..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése