2011. június 15., szerda

A KARIKAGYŰRŰ TÖRTÉNETE A MAGYAR HAGYOMÁNYOKBAN


Az ujjon viselt ékszer ősidők óta létező tradicionális szimbóluma a férfi és nő között kötött szövetségnek.
Magyarországon a szerelmi gyűrűk napjainkban ismeretes ajándékozási, viselési szokásainak története a XIX. sz. elejéig nyúlik vissza.
A XVIII. sz-ban folyamatosan szorították ki az ékszerfélék a korábban szokásos jegyajándékokat.
A XIX. sz-ban egyre gyakrabban a lánynak adott ajándék gyűrűk lettek az érzelmek kifejezői. Ezek anyaga általában ezüst volt, szív formájú fejjel, vagy három középen nagyobb kővel ékesítve.
Egy lány több ajándék gyűrűt kaphatott és viselhetett egyszerre, akár más-más udvarlótól is. Továbbiakban ezeket cserélte fel a legkomolyabb udvarló rangosabb arany gyűrűje.
Őket már „elgyűrűzött” lányoknak nevezték.

Az esküvőgyűrű kizárólag a templomi házasságkötés, szertartás kelléke volt, kifejezetten a házas állapot jele. Idővel az esküvőgyűrű jelentősége annyira megnőtt, hogy az eljegyzés szereplőjévé is ő vált.
A jegygyűrű viselése tehát már a házasságkötés előtt a házasságra való elígérkezés jele is lett.

A XIX.–XX. sz. fordulóján ez a következőképpen volt jellemző: Előbb
a vőlegény vitt gyűrűt a menyasszonynak, ő még viszonzásul jegykendőt kapott, majd mindketten vettek egymásnak egyet vagy mindkettőt
a vőlegény vásárolta.
Olyan változat is ismeretes, hogy a menyasszony két gyűrűt kapott,
a jegygyűrű mellé egy díszgyűrűt, kísérőgyűrűt is, de a vőlegénynek nem volt gyűrűje.
A végső kiteljesedett változatban a férfi három gyűrűt vásárol, kettőt a nőnek, egyet magának.
Manapság is ez a hagyomány dívik ötvöződve az újvilági tradícióval, miszerint a vőlegény egy szép egyköves (szoliter) gyűrűvel, mely többnyire kisebb nagyobb briliánst tartalmaz, eljegyzi párját. Ez a menyasszonykérő gyűrű, a mátkagyűrű. Majd az esküvői ceremóniára közös ízléssel választanak egy pár karikagyűrűt.
A kéz ujjain való viselés rendjéről: A korábbi évszázadok alatt mindegyik ujjhoz más-más gyakorlati és eszmei tartalmat kapcsoltak. Minden ujjat más-más tisztább vagy piszkosabb tevékenységekre tartottak fenn, nyilvánvalóan az akkori, a XXI. sz-tól teljesen eltérő tisztálkodási szokások végett.
A negyedik ujj volt a gyűrűviselő ujj,mert a Nap köréhez tartozik, amely sok derűt és pozitív vonást tartalmaz.
Napjainkban, a karikagyűrűs jegyben járáskor a bal kézen viselt gyűrűk a frigy alkalmával átkerülnek a jobb kéz negyedik ujjára, és a továbbiakban ez az ujjunk ékeskedik érzelmeink, életre szóló választásunk tárgyi megfogalmazójával, a jegygyűrűvel. 

forrás: INNÉT