Még a vonat indulás előtt be akartam nyomni egy "dopping" (kardamon, koriander, édeskömény, gyömbér, fahéj) teát, miközben az István odalépett hozzám. Már nem emlékszem, h mit kezdett mondani, csak a kérdésre, ami egy életre szól. :)
Lányos zavaromban visszakérdeztem, h ez most komoly és Igent mondtam neki!!!!!!!!!!!! :)
Anett már csak arra ért oda, h egymásra borultunk mint két káposzta levél, és hullott a könnyem a boldogságtól. Sokkot kaptam! Pedig vmilyen szinten számítottam rá. :) Hát, míg haza nem értünk nem nagyon tértem magamhoz. Az igazság az, h másnap sem bírtam nagyon semmit sem csinálni... :)
Olyan embereket lehet beavatni, akik nem állnak közel a családhoz, mivel ez lesz a karácsonyi ajándék a szülöknek. Vagyis úgyis lehet mondani, h szeretem a hagyományokat és a lépcsőket megszeretném tartani, persze a józan ész határain belül. :)
Felkészültem rá, h megérkezés után még kb. 20 perc gyaloglás hazáig. István vitte a hátizsákot, de félvállon, kérdeztem is tőle, h miért nem veszi fel normálisan, csak annyit mondott, jó így. Hát jó. Azért vmi belső hang el kezdett nézelődni a parkolóban, h hátha itt az autó v a szülők. Elsőre nem láttam meg, de aztán a hó sem bírta elbújtatni a kiskékséget, megláttam, megörültem neki. Nem is vetköztem neki, hát gondoltam 5 perc és hazaérünk. Előtte beszéltem meg anyuékkal, h apu holnap beviszi anyut melózni, engem meg hazavisz. Elindulunk, erre abba a sávba áll, ami haza-haza visz. Hát, meglepett rendesen. Apuja kivitte a kocsit vasárnap reggel, aztán a kulcs Istvánnál volt és így volt meglepi nekem. :) Még ez is! :D
2009. december 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése