Lilypie - Personal pictureLilypie Second Birthday tickers

2014. április 30., szerda

Orsi mondta :)

Orsi ma szinte vacsi nélkül aludt el, de mesélni kell, újabban, ezzel a felkiáltással: "emese" 

2014. április 29., kedd

Létezünk

Sok minden történt az utolsó bejegyzés óta, lassan, apránként pótlok, mint fotóilag, mind "szóban". 

2013. július 1., hétfő

kívánságlista újított

Kívánságlista 2013
ez elsősorban:
  •  EGÉSZSÉG
álom kategória:
És a valóságos kérések:


Ha esetleg vki megajándékozna minket ebből a listából, az legyen szíves jelezze kommentben, h ő már választott, ha esetleg jönne még vki, akkor fel tudja venni a kapcsolatot, az azonos termék adása elkerülése végett! Köszönjük! :) 

2013. június 28., péntek

Létezünk,

csak behavaztunk, vagyis inkább borsóztunk. :) 

Hamarosan - max 1 hét - jövök képekkel, szöveggel! 

Addig is annyit, h Orsinak már kinn 2 foga és már bújócskázik a 3. is.

2013. május 23., csütörtök

Térkövezés képekben

2012 tavaszi állapotok



2013. május eleje, rombolás




amiket a föld rejtett, térkő lerakása előtt 1 héttel



Kész 99%, mivel még söprögetnünk kell!


2013. május 8., szerda

Rejtélyek házában nagy nehezen,

de megkezdődött az idei nagy meló, a térkövezés. Az álomba ringató járda felszámolása helyett rusztikus térkő lesz. Már, lassan egy hete ígérték, h jönnek, de vhogy nem értek ide. Erre tegnap megjelentek, a két melósnak első kérdése, van-e kocsma a közelben?! és hogy van-e talicskánk. Hát az nincs - hangzott válasz, mire ők: milyen háztartás az, amelyikben nincs egy valamire való taliga. Hát ilyen. 
ma, délben megérkezett a markoló is. A feltört betonréteg alatt újabb beton volt. 
Nem tudjuk, h merre fut a csatorna, gáz, víz vezeték ill. mennyire mélyen. 

Közben, telefonáltak a bútorboltból is, h megérkezett a szoba bútor. Gondoltam, h holnap korán elmegyek a bankba, veszek ki pízt, aztán délelőtt már hozhatják is. Nem jó, mert holnap jön - elméletileg - a térkő. Így a bútor áttolódik péntek délelőttre.

Az, h a babakocsit, hogyan fogjuk kiemelni, azt nem tudni. Majd külön-külön, előbb a babakocsit, majd Orsit az ablakon. :D

Első kis betegségünk is megvan. Orsinak már múlt hét szerda óta híg a széklete, kb. a puki sógoróstól jön, van mikor nagyobb család jön, van mikor kisebb. Ez pár napig normálisnak is tűnt, mondván, jön a foga és már lassan ki is bújik. De csak vasárnap volt képes leállni egészen hétfő délutánig, majd megint rázendített. Szinte dupla annyi pelus fogy, Manónak már fájt a popsija is, ahogy kentem, szóval, nem egyszerű. Úgy gondoltam, h próbáljuk a krumplit és ha az sem fog, akkor elmegyünk dokihoz. Így is lett. Piros a kis torka, vmiféle vírus, diétázni kell - ilyen pici korban is már - krumpli, alma reszelve, sárgarépa, banán, tea, tápszer és hipp ors v mi neve. Ha péntekig nem múlik, akkor kap vmi mást és hétfőn így nem lesz oltás. Most inkább az oltást választanám!!! Sztem, Orsi is.

2013. április 29., hétfő

szeszélyes áprilisi bejelentkezés

Már jó néhány alkalommal, gondoltam, h jövök, de mindig közbe jött vmi. Kinga tervez, Orsi végez. :) 

Kertben két új növényünk is van a krumpli és rebarbara. Idén megnagyobbítottuk a kert részt. Hááát, lassan még így sem férünk el. Mivel a kisebbik részbe olyan dolgok kerülnek, amit nem kell minden évben kiszedni, h aztán szántani lehessen, ott lesz a málnás, az epres, a ribizlis, a szedres és ha még marad hely, akkor a fűszernövények is odakerülnek. :) Igen, ha marad hely, tavaly ültetett eper, oly annyira elburjánzott, h most már alig lehet szétültetni, és még vettünk is hozzá, szóval, nem kevés eper. Málnát is hozott anyu, abból eddig van 4 sor, ami kb. 7m-es ( javítva István kérésére) plusz még a kerítés mentén is akad jó pár tő. A szedrek még nem indultak be ennyire, de sztem haladnak. 

István kolléganője ajánlott, h vihetünk liliomot, hazaért tőle úgy, h a csomagtartó hátulja tele volt növénnyel, egyre fény derült, nefelejcs és egyet titok övez, annyit tudunk, h vmilyen nád.

Még a márciusi tél előtt, megváltunk a pampafű száraz részétől, először ollóval, ahogy illik, majd inkább az égetési módszert választottuk. Én továbbra is bíztam, h nem éled fel, de nagyon kitartó volt, már zöldell, Baltus legnagyobb örömére. 

Méheink száma kissé megcsappant, "hála" a betolakodó egereknek, mivel befészkelték magukat az egyik kaptárba, mikor István szélnek eresztette őket, akkor pedig jónak látták a padlást felfedezni és legfőképp a konyha fölötti részt, engem személy szerint a frász kerülgetett. Még aznap - hogy meghallottam őket  - kivetette István a csapdákat és szép sorban átküldtük őket a vadászmezőkre. Így azt mondtam, h nekem kell macska, de olyan, mint a Zénó, aki hajlandó megfogni az egeret. Már megrendeltük, állítólag megszülettek, készül róluk fotó és már vihető is. Egyelőre egy lesz, h Baltusra is tudjunk figyelni...mert mint tudjuk, utálja a macskákat. 

Megérkeztek az ajtók a konyhába, a szekrényekre, még le kell pácolni őket. Vártuk a jó időt, h majd kinn a garázsban erre sor kerül, de időközben jöttek fontosabb dolgok is. Majd meglesz, már minden megvan hozzá, úgyh szépen alakulunk. 

Rendeltünk szobabútort a hálóba és leváltjuk a spanyol "kisszekrényt" az előszobában is. 
Úgy terveztük, h majd pünkösd után az álomba ringató járdát leváltjuk rusztikus térkőre, de a kivitelező egy jóval korábbi időpontra gondolt, ez a hét. 

Mivel, apu megalapozta az ez évi téli tüzelőnket - itt is köszi - így azt kellett gyorsan berakni a helyére, no és persze jött a hulladék fa is - raklapok, kitámasztó fadarabok - amit szintén ajánlott lenne berakni. Alakulunk. 

Orsi, már nagylány, hónap elején 66cm és 6700gr volt. Beálltunk a f9-9 körüli elalvásba és a hajnali 4es megébredésbe majd visszaalvás kb. 6-f7ig. Fogacska még mindig csak kínoz, de kibújni még nem bírt. Most már piros a popsi is... 
Kanalazás nem az erőssége, mikor elújságolom, h hú de jól megy neki, akkor másnap tuti, h nem hajlandó így enni. :) 
Pörgés-forgás sem megy még, a válla akadályozza, próbálom ösztönözni, de még nem jött el az ideje. Sikoltozás nagyon megy neki, főleg, ha a konyhába ténykedik így, akkor mindig mondom neki, h halkabban kicsit, mert a szomszédban, felébred a Roli. :)
Április közepén lezajlott a keresztelő is! fotók ITT
Most már tudjuk, h Baltus miért volt olyan mazochista télen, h beült a széltorkába, hóesésbe. Próbáljuk elvégezni rajta a tavaszi vágást, de olyan vastag szőrme bunda van rajta, h beletört a bicskánk is. Most "csodálatosan" néz ki, pipaszár lábai vannak, mivel ott és a hasán sikerült levágni, de kb. olyan sörénye van, mint a vaddisznónak. :) 


Ahogy van időm bővítem a fotó sorozatot is Orsiról, ami ITT látható.

2013. március 17., vasárnap

Megkezdődik

nekünk is, a fogmanók elleni küzdelem. Nagyon remélem, h simán vesszük majd az akadályokat, és mindkettőnknek ill. a felmentő seregnek (apuka) is kellő türelme lesz kivárni, mire kibújik az összes. :) Egyelőre az aloes koncentrátum jó ellenszernek tűnik, de kutatom még a lehetőségeket, ha esetleg vmiért megszokná a szervezete. :) Még nagyon jó szolgálatot tesz a textil pelenka gyömöszölése is. :)

2013. március 14., csütörtök

Március idusán

szakad a hó, fú a szél. De olyannyira, h ha István nem érne haza, akkor úgy kellene minket kibontani. Bentről a következő helyzet van, a hátsó ajtót kezdi be fúni a szél hóval, az ablak jégvirágos, ilyet is már rég láttam, a kinn hagyott - mert már leszedtem róla a lényeget, a többi már nem kell - koriander megfagyott és kopogtatja az ablakot, be akarok menni címmel. Bezzeg Baltazár, próbáltam behúzni az előszobába, h legalább egy kicsit melegedjen, de tudja a rendet, küszöbön nem jött át. 
Hét elején, kicseréltük a mumusomat, azaz a wc-t. De visszatér a szelleme, mert még mindig nem működik jól, csöpög. Nagyon remélem, h mindez nem vonz maga után egy nagyobb lélegzetvételű munkálatot. Bár, ez a ház a rejtélyek háza. Semmi sem úgy működik, mint ahogy normál helyzetben lenne. 

Kertben a hagymák már földbe kerültek ill. a sárgarépa és a zöldség. A gyümölcsfáknak drukkolunk, h épségben túl éljék a Holle anyó utolsó rongyrázását. 

Orsival túl vagyunk a második szurin is. Próbáltam nem izgulni, reikiztem, pozitívan álltam a dolgokhoz és még néhány vudut bevetettem. Meg is lett az eredménye, megdicsérték, h még egy pisszenést sem hallottak tőle, sőt milyen aktív baba. Mikor hazaértünk, azért egy pici negatív érzet volt, de ez van.
Megjött a hordozókendő, István volt a vállalkozó szellem, vele készült fotó is. Kendő színvilága Orsinak szól, mert elég sokan azzal illették, h túl nőies, de talán nem csak a színeknek szólt, hanem maga a kendő általi hordozásnak. Pedig sztem, nagyon sok férfi viszi így a gyermekét. Segítséggel felpróbáltam én is, majd Orsit is beleraktuk. Nekem nagyon bejön, sokkal könnyebbnek lehet érezni a gyereket. Orsinak még szokni kell, rossz időszakban próbáltuk, ahogy ma is.

2013. március 13., szerda

Kívánságlista 2013

 

Bár, a közeljövőben senkinek nem lesz semmilyen, de azért közzé teszek egy frissített verziót. 

Kívánságlista 2013
ez elsősorban:
  •  EGÉSZSÉG
álom kategória:
És a valóságos kérések:

2013. február 22., péntek

február végi helyzet jelentés

Nyelv felvágás után következett egy szuri. Első oltás, szegényem, nagyon sírt, de nem tudni, h azért mert a többiek is, és azt hitte, h ez a "szokás", vagy látta a szememben, h "ú, mi lesz itt" v szimplán érezte, h mi lesz itt. 
Szuri után jött a könnycsatorna átmosás. Nem egyszerű dolog, ezt megelőzte egy hét csepegtetés, de mindhiába, majd kaptunk időpontot az sztk-ba, elmentünk. Engem kiküldtek, mondván az anyukának nem kell ezt látni. Keservesen sírt, és azóta többször is hallom ezt a fajta sírást, ha vmi nagyon nem tetszik. Ezután napi 3x kell orrsprayt használni orrcseppel és szem cseppel karöltve. Nem egyszerű, mondhatni kemény. Gondoltam, h az orrszi-porszit nem bírja, így vettünk kézit. Viszont, ha az ember lánya, egyedül van otthon, akkor ehhez kellene még egy kéz. Így marad az elektromos verzió. 

Alvásunk, hellyel-közzel kezd beállni, este 10től hajnali 4ig van egy szakasz, majd kb. 5-7ig. Mai nap ez alól kivétel, mivel kb. f11től aludt 5-n6ig, majd kb. 6tól még most is. Pedig közben lett volna egy szipkázás - pár slukk anyatej  és fél tízkor a tízórai következik. De lehet, h elnyomja ez a hülye időjárás, már megint esik. Kb. 2 órája voltam kinn ellapátolni a havat, de mehetnék újra.
Orsi, nem hivatalos mérésekkel kb. 62cm és 5,70kg. Mostanában, egyre többet dumál, amivel persze levesz a lábamról. Legjobb barátai elsősorban a Husik - mol-os macik, 4 éve volt akció - és másodjára Hiszti kisasszony. 

Egyre jobban megy neki a hason fekvéses állapotban fejemelés. Husik biztatják rendesen.  

Nagyon ízlik neki az ökle és folyik a nyála. Kérdeztem is a többieket,h mitől lehet ez, azt mondták, h most indulhat el neki a nyálelválasztás ill. a fogcsírák mozgolódnak. Király! Mire beállna az alvási rendszer, addigra jönnek a fogmanók! 

István mondta, h az anyukák azért az anyukák, mert ők sokkal jobban bírják a dolgokat, mint bárki más. Nekem, tegnap holtpont volt. Délutánonként besétáltunk Artúr-Maszat-Zénóhoz, délelőtt mindezt kocsival tettük meg, volt, h még védőnőt is kellett látogatni, szóval nem volt egyszerű, de jól esett. Mint most a hó! Pedig, azt hittem, h ezt már feledhetjük egy időre. Gondolom, Holle anyó még dob nekünk egy utolsó adagot, de már vki likvidálhatná...

2013. január 24., csütörtök

Orsi és helyzetjelentés

Tegnap dél tájt felhívtam újra a helyet, ahol a doki magánrendel, sikerült utolérni őket. Meglepődtem, h aznap estére már kaptunk is időpontot. Mozgósítottam aput, h akkor vigyen be, mert István melózik és csak addigra érne haza. Végül mindannyian ott kötöttünk ki. 
Beértünk, Orsi nagyon bátor volt, rosszabbra számítottam, h majd bőgni fog, de semmi. Megnézte nekik, h valós-e a kérésünk, mi szerint le van tapadva a nyelve. 2x is szemügyre vette és jogos volt, úgyh helyben el is követte a "műtétet". Kapott egy kis érzéstelenítőt, ami nem nagyon ízlett neki, majd egy pillanat műve alatt elnyisszantotta a nem odaillő darabot és kész is. 
Miután végzett vele, megnézte, h van-e még szájpenésze, de már az sem volt. Persze, azt délelőtt ill. mielőtt elindult meg dörzsöltem. Orsi nem tetszését úgy fejezte ki, h jól ráharapott az ujjamra. Sebaj! 

Közben nézegettem a fejecskéjét, és hát kiderült, h koszmónk van. Erről én eddig soha nem hallottam. Olyan a fejbőre, mintha hámlana v épp korpásodna a fejbőre. Több javaslat is érkezett, h kenjem be babaolajjal majd pár óra múlva mossam meg a haját ill. van speckós olaj-sampon rá (Babé ill Frezyderm). Egyelőre maradunk a babaolaj+hajmosásnál, aztán ha nem látok érdemi javulást, akkor rendelek/veszek speckósat. 

Tegnap, már megközelíthető volt a garázs - nem torlaszolta el hó - így behoztam a 3 leggyakoribb fűszernövényt: rozmaring, zsálya, kakukkfű. Már csak helyet kell nekik találnom, mert hát elég nagy cserépben vannak. 
Napokban leesett hó, Baltazárt kissé bekorlátozta az udvari közlekedésben. :) És van egy fekete rigónk is, aki a kihullott és kissé megvizesedett száraz kutyakaját részesíti előnyben. :) Sztem, ha nagyon akarnánk még meg is lehetne simogatni. :)

2013. január 22., kedd

Mindent félkómás

állapotban ajánlott elvégezni egy kisbabán, h annyira ne fogja az adást. Sajnos, mindent mégsem lehet. 
Nekünk kijut a "jóból" rendesen. 
Első a "mérsékelten letapadt nyelv", itt a dokit kellene vhogy utólérnem, aztán talán már orvosolható is a dolog. 
Csipás a szemünk, kiváltottam a cseppentőt,  na de hogyan tovább. Más felnőttnek csöpögtetni, aki segít és más egy babának, aki azt se tudja mi fán terem. Szerencsére a fórumon a csajok elmondták, h akkor érdemes, ha csukva van a szeme, a szemzugba cseppentsek és majd bepislogja. Hellyel-közzel működik. 
Szintén a fórumon, az egyik anyuka érdeklődött, h vajon szájpenész lehet-e a nyelvén  megült fehér lepedék és hogyan lehet eltüntetni onnét. Akkor lettem rá én is figyelmes, h hoppá, nekünk is van olyanunk. Emiatt is tömködheti a szájába a kezét. Nos, ezt borax-szal kell ecsetelni, hát ezt sem szereti túlzottan. Ma már drasztikusabban kell benyúlnom  a pici szájába, h mielőbb megszabadulhassunk tőle. És ezt is ajánlott félkómás, bealudt állapotban csinálni. 
Amit nagyon utálunk az az orrszi-porszi. Mikor már látja, h fújok be és nyúlok a porszívóért, akkor rendesen jár a feje és bújik a hónom alá, csak ne kelljen neki mindezt elviselni. 
Remélem, több kellemetlen dolog egyelőre nem lesz. 
Hidegfront is rendesen megviseli, főleg ma éjjel kb. 2-2,5 óránként fenn voltunk. Most szerencsére alszik, de ki tudja meddig.

2013. január 10., csütörtök

Túlélés

Tegnap azután kutakodtam, h mennyit kell ennie egy 5 hetes kisbabának és rábukkantam kedvenc blogomra, h hogyan is mennek a dolgok. Az volt a helyzet, h Orsi, kb. 15 percet evett majd kb. ennyit is aludt, pedig azt hittem, h már javában alszik. Estére átpasszoltam apukának, ahogy szoktam, de nála is hasonlóan viselkedett. A hidegfrontra és növekedési ugrásra fogtam a dolgot. :

"16. A növekedési ugrások alatt egyetlen feladatod a túlélés.
A növekedési ugrás jele, hogy a nagyjából beállni kezdő napirendet felborítva a kisbaba egy-másfél óránként enni kér, vagy hosszabb alvásszünet nélküli cluster-feeding szakaszt tart 24-48 órán át folyamatosan. A gyakoribb evés nyomán néhány napon belül az addiginál több tejed lesz, a gyerek pedig a növekedési ugrások napjaiban hirtelen többet hízik, nő, esetleg megjelenik nála valami addig nem gyakorolt készség.
Újszülött korban két növekedési ugrás van: 2 hetes kor körül az első, és valamikor 4-6 hetes kor közt a második. (Később van még egy nagy ugrás 3 hónapos és egy 6 hónapos korban: váratlanul kevésnek fog tűnni a tejed, de semmi pánik. Ha tényleg kevés lesz, akkor majd hozzátáplálsz, és nem fog a világ összedőlni, egyébként viszont etesd a gyereket, és ha  ezekben az időszakokban egész nap szopizni akar, akkor az nem azért van, mert a tejed nem elég jó.)
Még megvan nekem néhány olyan szoptatós feljegyzés, mint amilyenekről a poszt elején az óra kapcsán írtam. Vigasztalásul íme a kéthetes és egynapos fiam "étrendje" (szoptatás ideje, időtartama): 23:00 - 23:40; 03:15 - 4:00; 6:15 - 7:00; 8:20 - 9:00; 10:50 - 11:15; 13:05 - 13:25; 13:50 - 14:10; 14:45 - 15:05; 15:45 - 16:30; 17:15 - 17:30; 18:00 - 18:30; 19:30 - 19:50; 22:00 - 22:20; 01:15 - 02:00.
Ez teljesen normális, gyakoriság és időtartam szempontjából is: 24 óra alatt 13 szoptatás, alkalmanként átlagosan fél órán át. Felejts el minden szakirodalmat, amiben az volt, hogy 3 óránként 15 percnek "elégnek kell lennie". (Ha a te babádnak elég, akkor éljen-éljen, de ez nem követelmény.)
Tartsd észben, hogy ez a szakasz nem tart örökké, akkor sem, ha most úgy tűnik, hogy soha többé az életben nem fogsz végigenni egy szelet vajas kenyeret és aludni utána egy jót. A túlélés azt jelenti, hogy hagyd a házimunkát: amikor a gyerek alszik, azonnal aludj te is, igyál sok folyadékot és egyél rendesen. Az első 4-6 hét végeztével (a második újszülöttkori növekedési ugrás után) mérhető változás lesz a napi időbeosztásban és te is fellélegezhetsz kicsit, addig peddig jusson eszedbe, hogy az első 6 hetet gyermekágy-nak hívják, egyáltalán nem véletlenül."

2012. december 31., hétfő

2012. december 29., szombat

Születéstörténet

Fórumon mindenki leírta, h hogyan jött világra gyermekük. Aludnom kellene, mert mindenki azt mondja, h akkor aludjak, mikor Orsi, igen ám, de azért van mit tenni mindig. 

Szóval, a dokival egyezkedtünk, h  mikor is lenne jó, h megszülessen a babánk, mivel még költözés közben voltunk. Ő már a 37. héten fogadta volna, de én azért még toltam a megérkezés pillanatát. Azt viszont nem gondoltam, h ennyire eltolódik. :) 

Eleinte minden másnap mentem nst-re, aztán mikor eljött a 40. hét, akkor mindennap kellett mennem, vasárnap is. A gond az volt, h nem tudtak magzatvizet nézni, mert a méhszáj zárt volt. Orsi minden ajtót bezárt, jó szorosra. :)  Azt mondták, h a babák kb. 5%-a születik meg a kiírt időpontban. Nem kellett befeküdni, 10 nap haladékot kaptunk. Nem bántam, mert szerettem volna, ha csak a minimális napokat töltjük a kórházban és minden a nagy könyv szerint zajlik le. 

Hát, nem így lett. 40+6 napon délelőtt újra irány Győr, nst, továbbra is méhszáj zárt, így másnapra kiírtak egy ultrahangot is. Itt gondoltam, h most már rákérdezek a hozzávetőleges súlyára, mert a 32. héten mondták utoljára. 
Hazamentünk, még délután két programot is beterveztünk, Istvánnak fodrászkodás és téli gumi csere. Itthon még pakolásztam - nem hogy pihentem volna - kicsit el is fáradtam, de ki gondolta, h ez már vminek a jele. Kitettük a kórházi táskát, betettük a gumikat és irány ügyintézni. Mikor fizetésre került a sor, még gondoltam is magamban, h tavaly olcsóbb volt, számolom a pénzt, csávó a kis kuckójában nyomtatja a blokkot, és egyszer csak Orsi kis körmével - ez már a dokik ötletelése volt, lehet csak viccesen - megbökött vmit és placcs, összegörnyedtem, mint öreg néne és hirtelen melegség öntött el, majd közöltem a sráccal "asszem elfolyt a magzatvíz". Persze, István ekkor már kitolatott a kocsival és várta, h érkezzem és menjünk a fodrászhoz. Kérdi a csávó "ki tudsz menni?!" Mire én: "igen, nem, nem tudom" A víz persze ömlött szakadatlanul. Kiment Istvánhoz, állítólag fal fehér volt, majd telegetett neki, h menjen. Hirtelen azt hitte, h vminek neki ment, majd közölte vele, h "feleségednek elfolyt a magzatvíz". Vhogy eljutottam a kocsiig, majd irány haza, átöltöztem, gumik ki, táska be és irány Győr. Közben lemondtuk a fodrászt, felhívtam Kati anyut, h most ez vajon már az lehet, a kezdet?! És igen! Fogalmam sincs, h milyen tempóban és hogy jutottunk el Győrbe a kórházba. István anyukája látott minket száguldani, majd 20 perc múlva hívtam is őket, h lehet drukkolni, mert nálunk is megkezdődött. 

Mikor a kórház felé igyekeztünk, eszembe jutott, h ma épp magánrendelése van a dokinak és hogy fognak nekem örülni a várakozó nőcik, h elszólítják a dokit. Vhogy feljutottunk a szülészetre és közöltem a nőcivel, h asszem szülök v mi, mert folyik a magzatvíz. Most már tudom, h miért olyan fontos a papucs, mert az az első, amit lecseréltetnek az ember lányával. Szóval, felvettek, papírok kitöltése, mivel azt előtte nem tettük meg, mert nekem azt mondták, h nem kell, úgyis menetközben meg lesz. Nem lett. Szóval, miközben ott folytam, adminisztráltunk, átöltözés halvány zöld kórházi ruciba és vizsgálat. Közlik, h a víz folyik, de a méhszáj továbbra is zárt, úgyh várakozunk. Előkerültek a hatalmas betétek, amiket én csak a szülés utánra tartogattam és úgy is számoltam a darabbal. Hát, nekem kb. elfogyott még akkor, mikor szinte semmi sem történt. Szóval, várakozás, dokit így nem hívták át, mert felesleges. Éjszakás is megvizsgált, és várakoztunk tovább. Na az a legrosszabb. 

Éjjel, alig aludtam, mivel 20 perces fájásaim voltak, hajnalban 5 percesek, persze közben a legkisebb helységet látogattam rendszeresen. Mire vizitre került a sor, illetve a doki megjelent, elmúlt minden. Megvizsgált, a helyzet változatlan, a víz folyik, a méhszáj zárt. Ekkor már megkezdtem a 41. hetet. 

Reggeli után gondoltam, elmegyek zuhanyozni, erre nem került sor, mivel felraktak nstre. Volt ott még egy csaj, nekem a fájás erősségeim 20 körüliek voltak és majdnem leestem az ágyról, a csajnak 50 körüli és totál nyugalomban ücsörgött ott. Gondoltam, h itt vmi nem kerek. Megjött István is, kimentem hozzá, majd jött a nőci, h pakoljam össze a holmimat, mert lehet már nem jövök ide vissza, megyünk a szülőszobára. 
Összepakolásztam, követtem a nőcit, elég zegzúgos helyeken mászkáltunk. Megmérte a vérnyomásom, az eddigi 120 helyett 140 volt, soha életemben nem volt ennyi. Azt mondja, h biztosan a hír hallatára ment fel, biztosan. 

Szóval, megkezdődött, de még csak lájtos verzióban kezdték el adagolni infúzión át az oxitocint, mivel nagyon sok császáros volt és nem tudták, h mire végeznek velük. 

Mikor már elfogytak, akkor mi ketten maradtunk a másik csajjal. Nekem adtak kakaót az infúzióra, továbbra is zárt ajtókat találtak. Vki azt mondta, h felesleges orvost fogadni, mert nem fognak velem foglalkozni. Hát, ezt meg kell cáfolnom, mivel aki épp arra járt, mind rám nézett. Mondjuk nem volt nehéz, mert szinte a kalitka előtt voltam ideiglenesen elszállásolva. Rendesen voltak fájdalmak, de olyan lehetetlen pozícióban kellett feküdni, h nem tudtam normálisan szorítani. Ki kellett mennem a legkisebb helységbe, de hát elég necces volt, és kissé fura. Fura, mivel, a wchez közelítve, az összes várakozó, aggódó emberke látja az éppen küzdő kismamát. No mindegy, addigra, már nagyon nem érdekelt a dolog, a lényeg, h eljussak, meg vissza. Intettem Istvánnak, aztán igyekeztem vissza. Újra vissza az ágyra, majd megkérdeztem, h bejöhet-e a párom. Közölte a szülésznő, h meg van-e beszélve, de nem volt, de ez itt nem gond, mert felhívtam, épp a fájás közepén sikerült beleszólni a telefonba, így nem volt kétség, h megveszi az automatából a rucit, a szülésznő kiment és beöltöztették és már ott is termett. Örültem neki, h ott volt. 

Doki újra megvizsgált, majd átmentünk a szülő ágyra. Előbbi, amolyan előkészítő volt. :) Itt újra ágyra tettek, de nem igazán volt jó, majd irány a labda. Bár, legjobb a törzsdöntés pozició lett volna, de az nem okés, mert akkor a baba szívhangját nem tudják mérni. Végül labdára kerültem, így utólag sokkal jobb volt, mint az ágy. Itt aztán szorítottam az István kezét - néha azt hittem, h már-már eltöröm  - ill. az ágy egy kiálló részét és persze az infuzió is ott lifegett. Nem tudom, h milyen arcot vághattam, de a szülésznő megkérdezte, h miért nézek rá ily mérgesen, tán haragszom rá. Majd közöltem, h nem rá, hanem magamra, mert nem bírom a fájásokat. Néha hallottam a szomszéd ágyon lévő csajt, aki persze, úgy vette a levegőt, ahogy a nagy könyvben megírták, rám meg rám kellett szólni, h lassabban vegyem . 
Mert persze, pont minden fordítva jött, mint kellett volna. Néha, már mondtam nekik, h legyen császár, mert nem bírom, közölték, mind a doki, mind a szülésznő, h ki fogom bírni. És örülök,h nem engedték, h másképp legyen.
Néha már kérleltem a szülésznőt, h ne menjen sehova, maradjon itt végig. 
Néha vissza kellett mászni az ágyra, hogy megnézzék, Orsi kinyitotta-e már az kapukat. Mikor másztam le az ágyról, akkor láttam, h véres a lepedő, ekkor egy kicsit tudatomhoz jutottam, mivel, István nem bírja a vért és az jutott eszembe,  h jajj, nehogy rosszul legyen. :) Aztán visszatértem a fájdalmakhoz. 

Majd mikor már úgy látták, irány az ágy, mert közel a cél, akkor elláttak instrukciókkal, h mit hogyan kell majd csinálni. Nagy levegőt kellett venni, majd szem-száj becsuk és hasizomból nyomni. Majd újra levegő. Ekkor Csíksomlyó jutott eszembe, h ott is tüdőre volt szükség, h végig tudjam vinni az utat. Itt már nagyon nem emlékszem, h mi hogyan volt, néha nem is hallottam, h mit mond a doki. Aztán csak annyit, h már nincs sok hátra, "látom a haját". Na itt gondoltam, h rendben, de az édes kevés, főleg nekem. 
Fogalmam sincs, h hogyan sikerült kinyomni Orsit és hányadszorra, de nem volt egyszerű. Egyik rokon szerint ezt a fájdalmat nem lehet semmihez sem hasonlítani, se fogfájáshoz, se fejfájáshoz, ez amolyan transzcendentális állapot. :) De ahogy kibújt, felsírt. Istvánnak felajánlották, h elvághatja a köldökzsinórt, de csak annyi jött ki neki "most nem". :) Majd rám rakták, aztán szopizott, majd egy kis idő után elvitték, ekkor az ifjú apuka tartott vele, ahol lefürdették, lemérték, tisztába tették. Eddig engem összevarrtak, de hogy én ott mi mindent összevissza beszéltem már, azt nem tudom. :)  Örülök neki, h ez az orvos és szülésznő voltak jelen Orsi születésénél. 

kb. 2 órát lehettünk még hármasban a szülőágyon. Majd pisilni kellett volna, odatették az ágytálat, hát elég necces volt, szinte mozdulni sem bírtam, majd más módon próbálkoztunk, de nem jött össze. Így muszáj volt megkatéterezni engem. Nem volt kellemes, de már úgy voltam vele, ha a szülést kibírtam, akkor ezt is muszáj. Eztán, apuka elvitte a cuccokat, minket egy ágyon toltak be a elkövetkezendő helyünkre. 
Antibiotikumot kaptunk mindketten, mivel hogy előbb elfolyt a magzatvíz, így fertőzésnek voltunk kitéve és talán vmit be is nyeltünk. 
Fura volt, h szülés után a kórteremben már mindent egyedül kellett elvégezni, szoptatás, pelenkázás. Még szerencse, h vannak "képzett" szobatársak, akik nagyon segítőkészek. Itt is köszönet nekik. És akadtak segítőkész szülésznők is, bár néha eléggé ellentmondásos információk voltak. 
Úgy készültünk, h szombaton mehetünk már haza, de mivel Orsi értékei még nem voltak jók, így maradnunk kellett hétfőig. De akkor már tűkön ültem, h jöjjenek az eredménnyel és hadd mehessünk már haza. Végül jött a gyerekorvos, megvizsgálta, az eredménye jó így mehettünk haza. Utólag nem bánom, h maradtunk, mert hétvégén kaptam támpontokat a szoptatáshoz is, amivel azért már elindulhattam vmerre.

2012. december 21., péntek

Karácsonyi üdvözlet

Áldott, békés karácsonyi ünnepeket és boldog, egészségben, örömben gazdag boldog új évet kívánunk!

Orsi, István, Kinga


2012. december 12., szerda

Orsi megérkezett

1 hete és 1 napja. Nagyon nem akart kibújni még akkor sem, de hála a doktor bácsi és a szülésznő maximális munkájának, kibújtatták lakosztályából. :) 
Sikerült végre fotókat is feltennem, ezeket a facebookon, az iwiwen és ITT lehet megtekinteni.
Egyelőre még szokjuk az otthon melegét, mivel 1 hétig a kórház vendégszeretetét élveztük.

2012. november 26., hétfő

Hőn áhított fotók

Másodjára futok neki, talán most sikerül feltölteni a fotókat. Szóval, úgy kell nézni, h még alakuló félben vagyunk, tehát dobozokból kipakolás, nem végleges felállások, jelenlegi állapotok.

38 hetesen

Orsi sarok 1.

gyerekszoba - Orsi sarok 2

Gyerekszoba - másik oldal


nappali 

nappali 2

nappali 3




virágok+nődögélő eprek

első sütés a villanyosban - aszaltgyümölcsös-csokis muffin

konyha - új szekrénnyel

étkező

2012. november 19., hétfő

Nagy nehezen,

de sikerült ideérni. Ma az első nap, h itt alszunk. Már péntek-szombat terveztük, de mindig későn értünk, fáradtan stb, ma eljött. Még 2in1 vagyok, jó lenne, ha még ez a hét beleférne, h egy kicsit kitapasztaljam, milyen is itthon lenni, kisasszony nélkül. :) De amit kértem tőle, az úgyis összejött. Szóval, ha úgy gondolja, h kibújna, ám legyen. :) 

Múlt héten, átkerült a nagy szekrény egyik fele, pénteken sikerült elkérni a céges utánfutót, így a másik fele is ideért, illetve az ágyunk. Necces volt, mert az ajtón ippen hogy csak befért, mármint a szoba ajtón. :) Fiúk össze is szerelték, ma pedig végképp átért az ágyruha is. 
Szerdára szabadnapot adtunk magunknak, és elmentünk meglátogatni a keresztfiúkat, még így ebben az évben utoljára, no meg, h egyben vagyok. :) 
Csütörtökön, megrendeltük a műszaki dolgokat, amik még hiányoztak, ami létfontosságú (porszívó, mikró, vasaló és nekem hajszárító) és még benéztünk az egyik bútorboltba, ahol szintén rendelésre került egy franciaágy és egy tálaló is, amit majd a mikulás hoz. 
Szombaton jött segítség, míg István apóssal küzdött a nagy szekrény összeszerelésével, addig a csornai "rokonok" behordták a fát. :) 
Szombaton este, filoztunk, h még most vasárnap el tudnánk menni az ikeába. Még nyáron kinéztünk egy tárolós asztalt, ami pont jó lenne a konyhába. Úgy döntöttünk, ha Orsi is engedi, akkor vasárnap délután nekivágunk. Nos, a délelőtt kissé képlékeny volt, mert Orsi pihenésre intett, de azért sikerült nekivágni az útnak. Úgyh megvan a hőn áhított asztal is. Igen ám, de hazafelére, kismamának a legbiztosabb pont a volán mögött volt, így még lenyomtam egy Budaörs-itthont. Nem gondoltam volna, h szülés előtt 1 héttel még ekkora távot is megteszek. :) 
Ma délelőtt még pár lényeges dolgot áthoztunk, anyuval délután kipakolás volt és most eljött az első iccaka. :) 
Múlt héten sikerült beköttetni még a tv-t és az internetet is. 
Fotók  a napokban lesznek.