Tegnap bevittem a cipészekhez a cipellőm, h esetleg tudnak vmit a talpra tenni, h ne vágódjak el óvatlan pillanatban. Sajna nem. Mert ronda lenne és lehetne eldobni a cipőt. Így inkább kissé megcsiszolták, hát talán 1 fokkal jobb lett. Majd lassan el kezdem hordogatni...
szombaton kiderül, h a menyecske ruhához melyik cipő passzol és akkor azt is be kell törni. :)
Hétfőn jártunk a papnál is. 1 órás elbeszélgetés volt. Még a májusban kapott házi feladatot beszéltük meg. Akadt néha fejtőrés, jó régen voltam én bérmálkodó és ilyenek, és igazándiból én annyira nem folytam bele ebbe a dologba. Legközelebb majd másodikán megyünk hozzá.
Most beszéltem a Tibivel, nagyon szeretne itt lenni az esküvőn, de az esély rá, elég kevéske. Ausztráliában próbál szerencsét. Van egy közös ismerősünk, neki csak szertartásos meghívót küldtem. Most említi a Tibi, h ő viszont úgy beszél a témáról, mintha a lagzira is jönne. Hát kiru. Most hogy mondjam meg neki, h téged nem hívtunk oda, olvasd el még egyszer a meghívót.... Ha mindenkit meghívtunk volna, akit szerettünk volna, nem takarta volna be az 500 főt. Hát azt meg nem lehet. Egyáltalán nem vagyunk milliomosok. Ez is necces lesz.
Vasárnap voltunk ebédelni a Vadászban, finom volt az étel. Láttuk egy kis diszítést is, mivel előző nap épp esküvő volt. Tetszik.
A meghívó az irodába nem igazán akar visszatalálni. Majd hétfőn hozok ki egyet és ráírom, h közös, ne vidd el, inkább gyere el, nézz meg minket! :)
Nagy kegyesen megérkeztek a melósok is. Most már van némi halvány remény sugár, h elkészülnek időben a munkálatokkal (elől a terasz, lépcső, garázs ajtó...)
Azt hittem, h könnyedén tudok majd venni a köszönő ajándékra krém színű rizspapírt. Hát nem, még keresni kell. Van még idő, de azért jó lenne tudni, h otthon van, és már csak ránk vár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése